Szűk bejáratán ha leér a kíváncsiskodó, máris egy letűnt kor emlékei közt találhatja magát. Időutazáson esik át, és belecsöppen a nagyszülők vidéki életébe.Skanzenünk teljesen térítésmentesen látogatható, hisz célunk, hogy minél több emberrel ismertessük meg a paraszti élet kellékeit, a „békebeli” nyugodt élet szerszámait annak hangulatát. Udvarunban mindig történik valamilyen esemény:
Jár hozzánk mikor erre kedvet érez egyenesen a hírös Hortobágyi pusztáról a mi Papp Lacink, hogy az ország ezen szegletében is népszerüsítse a slambucot,
mit nagy magányában a délibábra és a puszta rekkenő hőségében delelő jószágokra felügyelve készít magának.Sosem , vagy csak ritkán jön magában, mert elválaszthatatlan jóbarátja a szögedi Bozsó Tóni „nyenyerés”.Böcsületes nevén tekerőlantos. Na, ha ők ketten nekilátnak, öblös hangjuktól ritka jó humoruktól összecsődülnek a népek az utcáról.
Nem is mindig tudjuk a derék jó népektől a vendégeket könnyen kiszolgálni,
pedig parasztos gúnyánkkal igyekszünk utat kurjantani magunknak.Aztán jár ide sok kíváncsi alak is, kik nem átallják egzecírozni szerény de huncutságban nem hátul kullogó Laci betyárunkat sem.
Persze akadnak akiket azon kívül hogy jóllakjanak, semmi más nem érdekel. Módszeresen falatozzák a felkínált ételt.
No, mi ezt egy cseppet sem bánjuk, hisz erre jött létre az udvar.
Még az sem zavarja őket, hogy Tóni barátunk teli torokból citera kísérettel pikáns legényesbe kezd.
Mire ránk esteledik, a világ lecsendesedik……de a kocsma bezzeg hangos! Hisz benne munkálkodik a cimbalmos.
Meg a tihanyi borok derítik a vendégeket jó hangulatra. Vannak akik nem is bírnak magukkal.
Baj csak akkor van, ha a házsártos asszony megérkezik. Ilyenkor mi is elbújunk, morogja ki magát bátran.
Vannak más irányú rendezvények is, mikor is nem férünk a bőrünkbe,
és kalácsfonásba kezdünk, s ha már ezt teszzük ,akkor mindjárt 61 métereset fonunk.Van még számos egyéb
program is ,ígérem erről is írok nemsokára.
1 megjegyzés:
A Régi idők udvarára egynapos előzetes felmérés kukucskálás, szimatolás, étlap tanulmányozás eredményeként találtunk. Főleg nyúlgerincre, kökénypálinkára és pacal pörköltre éhesen vonultunk a látványos, középkori díszletek közé, ahol elvarázsolt minket egy jókedvű, barátságos, közvetlen pincér. Próbára tettük mi is, mert sikerült beletrafálni, mi az, ami már elfogyott: sem kökénypálinka sem pacalpörkölt nem volt már. Vidám egyezkedés után végre mindnyájan jól lakhattunk a torok kaparó vagy selymes aperitiffel, és isteni főételekkel. A desszerttel megint csak nem volt szerencsénk, a pogácsa i s elfogyott és a rétesek jó része szintén. Mégis...mégisa népmesei igazság : „jó tett helyében jót várj” ebben a mesés környezetben valóra vált: a próbát mi is és a picér is, a konyha is kiállta.
Három a magyar igazság, még kétszer mentünk vissza, és így utólag tudom: lesz a ráadás is, ahogy elnéztem végre látón, szemüvegben a webes étlapot, Istenem, mikből maradtam ki !!!
Megjegyzés küldése